Már az ötödik éve ülünk össze húshagyó kedden mi, asszonyok a Patak vendéglőben. Nem volt tánc és dorbézolás, ellenben jóízű kvaterkázással telt az idő, miközben dalra fakadtak a vidám, jóhangú asszonyok. A népdalok mellé meglepetésünkre még kaptunk ízelítőt a régi kismarosi szerenádok közül is.
Közben megvacsoráztunk, néha-néha átültünk mások asztalához, és hallgattuk a jó híreket. De kizárólag azokat! Megtudtuk, hogy Szilvi dédi lett, hogy Borinak megszületett a második unokája, hogy Piroska unokája is mindennap várja a babáját, és üdvözöltük a legifjabb résztvevőt is.
A szokás réges-régről fakad. Sokáig nem is tudtuk, honnan ered. Egyszer aztán hallottam a rádióban, hogy a sváboknál ezen az egy napon csak az asszonyok léphetnek be a kocsmába. Kismaroson a 60-as évek végén tért vissza különös köntösben ez a hagyomány. Az invitálás mindig így szólt: belépés csak nőknek, és mindenki viseljen kalapot! Történt egyszer, hogy ez utóbbi félmondat lemaradt a meghívásról, és a meghívott vendég – aki új lakója volt a falunak – azt gondolván, hogy a település vezetője hivatalosan ekkor fogja köszönteni Kismaros asszonyait, illendően felöltözve megjelent a Patak vendéglőben. Elképzelheti mindenki, milyen arcot vágott, amikor meglátta a maskarába öltözött kalapos hölgyeket…
Egy szó, mint száz, békebeli este volt! Örültünk egymásnak, főleg a sok fiatalasszonynak és a jókedvű dalárdának. Megérdemlik, hogy legalább a keresztnevüket megismerjük: Katinka Kismarosról, a többiek – Orsi, Anett, Kriszti és Magdi – Szokolyáról, köszönjük! A köszönetből nem maradhat ki a szerenádok ismerőinek nagyasszonya, Andresz Zsuzsi (néni) sem. Külön köszönet a Patak vendéglőnek a finom vacsoráért és a frappáns, gyors kiszolgálásért.
Reméljük, jövőre újra találkozunk, és nem feledkeznek meg erről a hagyományról a Kismarosi Falumúzeum szervezői. De hát hogyan is feledkeznének meg, mikor a rendezvény újjáélesztői is Ők voltak!
Nagyon igaza van a költő Mécs Lászlónak:
„Ahány ember, annyi út,
össze, egybe sose fut.
Legfeljebb csók csattanáskor,
vagy pohár összekoccintáskor
pillanatra, soha máskor.
Pedig együtt lenni jó…”
-gy-
A képet Lessné Szabó Kinga készítette, a videókat Bacsáné Nádasi Szilvia
